Ezt a csokim belsejében olvastam ma, amit azért vettem, hogy ne rágjam a körmöm, de mégis rágom ma. Idegesítő szokás, de szerencsére csak szar helyzetekben jelentkezik. Ami szerencsére nem szó szerint értendő.
Cry for help
"Teljesen olyan vagy, mint az apád. Ugyanezt csinálja ő is."
"Csak azért ittam, mert így nem kell gondolkodnom"
Itt vagyok, köpenyben ülök és nem tudok felmenni az osztályra. Csak ülök és blogokat olvasok. Mintha valaha is olvastam volna blogokat. Az utóbbi két hét műve ez, amikor elkezdtem, hátha segít. És lehet hogy segít, a gyógyszerekre is ezt mondom.
Ha nem lenne, biztos sokkal rosszabb lenne. Mert beszélni nem tudok. Írni talán igen. És olvasni másokat. Az legalább kicsit elvonja a figyelmet.
Csak az elején rontottam el. Nem kellett volna itt maradni. Haza kellett volna menni, hogy otthon jobb lehessen. Vagy ne legyen rosszabb. Most itt minden jó, és ezt sokkal fájóbb itt hagyni, mintha nem tudnám, hogy mennyire jó lehet. Csak nagyon félek és egy önző barom vagyok, aki nem tudja meghozni az áldozatot a szüleiért. Annyira nagyon félek.
GO HOME AND NEVER LOOK BACK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése