2011. január 15., szombat

Lukannonkám

Csend van és nyugalom, és mégis nagyobb a feszültség mintha dolgoznánk. Munka közben nem lehet feszültnek lenni. Munka közben nem lehet a következő betegen gondolkodni. Munka közben egyetlen beteg egyetlen bajára kell koncentrálni. Tiszta sor.

De amikor csend lesz, az ember vár. Várja a következő piros torkot, érdes légzést, krepitációt, szörcsögést, sípolást, fulladást, szívelégtelenséget.
Amit igazán vár az a következő döntés. Mert dönteni kell, és számomra ez a legnehezebb. Részinformációkból, fél betegből, ránézésre dönteni.

A telefoncsörgésre egy pillanatra megfájdul az ember mellkasa, egy nagyobbat dobban a szíve, és utána indul. Ha elindult már nincs semmi baj.

Feszültségoldás:
Az ügyeleti autón nem működik a központi zár. Ezért minden egyes kiszálláskor kézzel kell bezárni az autót. Ez a következő mondatokat eredményezi:

"Lukannonkám, lenyomtad a gombot?"
"Lukannonkám, gombocska?"
"Gombocska, gombocska?"
"Ajtócskát becsuktad, Lukannonkám?"

Lukanonka soha többet nem akar gombocskákat látni :)

"Van egy cím. Hány és megy a hasa."
"Akkor menjünk mi is..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése