2012. január 30., hétfő

Érzelmi stabilitás, vagy mi...

Az utóbbi idő hatalmas szerelmes időszakában rájöttem, hogy valóban genetikailag lehetek selejtes, miszerint én nem tudom csak jól érezni magam.

Az egész elmúlt két hónap nem szólt másról, csak mosolyokról, virágokról, ölelésekről, és közben rémálmokról, valami fura üres érzésről és ingerültségről az elmúlt egy hétben.

Mígnem tegnap egy uszodában zajlott megmagyarázhatatlan pánikroham után rájöttem, hogy valójában két hónapja csak mosolygok, és nem voltam dühös senkire, nem szóltam ha nem akartam valamit, nem fájt semmi, nem voltam éhes, nem kellett kakilni sem tulajdonképpen. És valóban :)


10:30 perctől ugye...

Na így 2 hónap érzelmi subileust követően mostantól újra érzelmileg instabil önmagam vagyok.

D ettől alig láthatóan instabillá vált, megjelent egy enyhe kétségbeesés az arcán, majd elmondta, hogy akkor most aludjunk. Oké...

2012. január 25., szerda

Wash before use

Vettem nagyon menő, nagyon feszes, nagyon sötét, nagyon új farmernadrágot.

Na most az egész lábam úgy néz ki, mint egy láncdohányos érszűkületesnek. Deréktól lefelé konkrétan kékes-fekete vagyok.

De a nadrág nagyon menő. És nagyon feszes. És nagyon fekete.

És reméljük, hogy lejön a bőrömről.

2012. január 24., kedd

2012. január 23., hétfő

Következő post avagy utálom a facebookot

Értem én, hogy ezek a közösségi oldalak segítik a kommunikációt a rohanó világunkban.

DE NEM VAGYOK MINDENRE KÍVÁNCSI

Nem akarom tudni, hogy ki mikor ment WC-re.
Azt sem akarom tudni, hogy hány évfolyamtársam, osztálytársam és nálam fiatalabb lány ment éppen férjhez és találta meg az örök igazit. Azt miért nem teszi ki senki, ha félrecsúszott valami az életében?
Nem akarom tudni, hogy a lányok hogy néznek ki nagyon szexi pózban a tükör előtt.
A vakus tükrös kép külön gáz.
Nem akarok napi 100 gazdit kereső kutyát látni, attól még hogy lájkolni kellett az állatvédőket.
Milyen szó egyáltalán az, hogy lájk???
Nem akarok utolsó szar poénos képeket nézegetni.
Nem akarok undorító szexuális tartalmú képeket sem látni, és ezzel nem akarok általánosítani a gépészek szexuális szokásaira vonatkozóan.
Csodálkozunk, hogy nem az egészségügyben akarok ismerkedni?

És főleg nem akarom tudni, hogy a barátom idegen lányokat ölelget, nem érdekel, hogy mikor és nem érdekel kit. Ölelgessen felőlem akit akar, amíg engem szeret és nem csal meg, de hello, én ezt nem akarom tudni. És még csak nem is ő teszi a képet, hanem a lány. Hello, nem is ismerem azt a csajt, ki kíváncsi az ő képeire.

Szóval a miheztartás végett.

Nem hisztizek, mert minek.

DE TAKARODJANAK A FACEBOOK OLDALAMRÓL AZ IDEGEN LÁNYOK A KARJAIKKAL MEG A MELLEIKKEL MEG A MOSOLYUKKAL. TARTOGASSÁK AZOKAT MAGUKNAK.

Ja és jól eltávolítottam a postot, nem mintha érdekelne ez bárkit is.

Identitásválságban és mégsem

Amikor másokat, titeket olvaslak, sokszor érzem azt, hogy én egész máshol és máshogy élek, kicsit sem vagyok különleges, nem kíváncsi rám senki és talán nekem nem kéne blogot írni.

De aztán, amikor orvosként dolgozom, akkor nagyon sokszor érzem, hogy én egészen inkompetens vagyok, és nem vagyok oda való.

Amikor táncolok, csak meglepődök, hogy miért táncol velem bárki is, amikor képtelen vagyok mozogni és vezetni hagyni magam.

Aztán amikor párkapcsolatban vagyok, néha apróságokon pánikszerű rosszullét fog el, hogy én tényleg nem vagyok különleges, nincs rajtam mit szeretni és mit keresek én egy párkapcsolatban.

Aztán amikor hazamegyek, sokszor nem is hiszem el, hogy az az én családom, vagy annak a szilánkjai, amik otthon vannak.

Ennek ellenére borzasztóan szeretek blogot írni, imádok táncolni, szeretem hogy szerencsétlen vagyok, az az életem hogy orvos vagyok - akármi történjen is, és ez a párkapcsolat is biztató a maga hihetetlen módján.

Lassan megtanulom talán értékelni azt, amit eddig nem sikerült, és talán megtanulom, hogy magamnak hogy legyek különleges. Az egész azt hiszem egy facebook bejegyzésből indult, de az a következő post története lesz :)

2012. január 18., szerda

Kialvatlanság

Azt hiszem nem is kialvatlan vagyok, csak az alvás-ébrenlét ciklusom durván eltolódott.

Nem hajnali háromkor kell az élet nagy dolgait megbeszélni.
Nem éjfélkor kell töltött káposztát vagy zsíros kenyeret enni.

És napközben nem kell elaludni a gép felett, a gép mellett, a vizsgálóágyon, az ebédlőben, a fotelben, tánc közben, és a tömegközlekedési eszközökön.

Összességében a napi 4-5 óra alvás megfelelő és pont elég az életben maradáshoz.

Azért néha nem ártana a levegővételnél többre képesnek lenni napközben.

2012. január 14., szombat

H8190 - Egyensúlyzavarok kmn.

Ne menjetek ma orvoshoz.

Főleg ha az orvos éppen nem tud egyenesen menni, háromszor megkérdezi ugyanazt a dolgot, a szemeiből elveszett a csillogás, és erőteljes fejfájásra panaszkodik közben.

Miután a gépész elirányított oda, ahova mennem kellett, és figyelt hogy ne essek nagyot, elmagyaráztam, hogy én nem is ittam sokat. Aztán rájöttem hogy a három pohár vörösbor gyakorlatilag fedi az egy egész üveg fogalmát. Hát így.

Miután csont másnaposan felébredtem, és konstatáltam, hogy hát most már kéne azért dolgozni menni, rájöttem, hogy az elmúlt egy-másfél hónapban az eddigiekhez képest rendkívül gyakran történt hasonló.

Lehet, hogy nem is szerelmes vagyok, csak folyamatosan részeg. Azért ez a srác tud valamit.

2012. január 13., péntek

Kifogások

Halogatom a névváltoztatást,
mert elaludtam
mert jég esik az égből
mert fúj a szél
mert sokan vannak az okmányirodában

Halogatom az absztraktfordítást,
mert elaludtam
mert az utolsó verzió a klinikán van valahol
mert még keddig ráér (ja hogy kedd a határidő és addig folyamatosan dolgozom?)

Halogatom az elindulást,
mert mindjárt végez a mosógép
mert csak még egy szám a dance centralon.

Van-e lustaság ellen orvosság?

2012. január 12., csütörtök

Salsa ladies style

Voltam táncórán csak lányoknak.

Ki gondolta, hogy ennyire jó lehet 30 lánnyal együtt prostiként vonaglani a tükör előtt nőiesség jelszó alatt.

Ez a heti egy alkalommal új dimenziókat ad majd az életemnek úgy érzem.

Persze az új dimenzióim nem elég bátrak ahhoz, hogy az órán és a tükrömön kívül megnyilvánuljanak, de azért mégis csak vannak itt lehetőségek :)

2012. január 11., szerda

Az álmaim

Nagyon fura minden mostanában.

A józan eszem, az, ami történik körülöttem, az, amit nappal érzek teljességgel ellentmond azoknak, amiket éjszaka álmodom.

Nappal boldog vagyok, és tudom, amit tudnom kell, és látom a szemeit és látom ahogy rám néz, és elmegyek dolgozni és elmegyek spinningelni és elmegyek táncolni és minden mintha tökéletes lenne.

Éjszaka dühös vagyok és agresszív, vagy máskor kétségbeesetten félek, hogy nem szeret, nem tudom hol vagyok és nem találom a helyem.


Lehet, hogy csak félek, hogy majd megismer valójában.
Lehet, hogy csak félek, hogy majd megismerem valójában.
Lehet, hogy csak félek, mert lesz mit elveszíteni.
Lehet, hogy csak félek, mert amit nem szabadott volna elveszíteni, azt el kellett veszíteni, hogy ezt ne akarjam elveszíteni.

Mert mindent és mindenkit nem lehet.

Táncol

Táncoltam.

Igazából a legeslegnehezebb az volt, hogy ne nevessek egész végig.

Az, hogy a srácon, aki oktat simléderes franciás sapka, alatt copfban összefogott 2cm-es haj, körülötte rózsaszín fejpántos mikrofon, az nem is gáz.

Ellenben
a kínai srác magyar tanfolyamon brazil táncot tanulva kevés sikerrel,
az 50 éves hölgy neccharisnyában miniszoknyában körömcipőben prostimozdulatokkal,
a párom, aki inkább valami konditeremből szabadult állatnak néz ki,
a másik srác rockerfrizurával magas sarkú cipőben,
és én, véresre harapdált ajkakkal folyamatosan fulladozva.

Jó lesz ez, nem is kérdés :)

2012. január 5., csütörtök

Most akkor mitől is félek?

Lehet, hogy valóban Xanaxot kéne szednem, az csökkentené a bennem lévő állandó köcsög szorongást valamitől.

Állítólag bizonyos kor felett az ember azért nem tud párkapcsolatot kialakítani, mert már nem túl alkalmazkodó.

Basszus én sosem voltam alkalmazkodó. Most akkor mi van?

Most határozottan kijelentem, és megerőszakolom magam, de leszarom ezt a szerelem-kapcsolat dolgot és igenis csak jól érzem magam, és leszarom azt is, hogy azon gondolkodjam, hogy a másik vajon mit érez irántam.

Na most jól leszarok mindent.

2012. január 4., szerda

Tudomány

Három alkalommal történő újraírás, sok sóhaj és dünnyögés után elkészült az esetbemutatásom absztratja.

2464 karakter
529 szó
4 bekezdés

És még 600 óra cikkolvasás és munka.

Csak pozitívan :)

Laserforce

Belátom, hogy ez a laserforce sokkal viccesebb mint gondoltam.

Persze később tájékoztattak, hogy nem csak össze-vissza kellett volna rohangálni és lövöldözni, hanem volt optika is amibe bele kellett volna nézni, de ez részletkérdés.

A lényeg a lényeg, fejbelőttem, de nem lett sértődés belőle :D

2012. január 2., hétfő

Konfliktuskezelés

Van abban valami rémisztően izgalmas, amikor olyan emberrel találkozunk, aki mániákusan feszegeti a saját határait és ezzel együtt a mi határainkat is.

És beleegyeztem, hogy lézerharcolni megyek, ÉN, aki nem szeret még kiabálni sem, és a legtöbb konfliktusnál annyit tud maximum mondani, amikor más már rég ordít, hogy ha hülye vagy bazd meg akkor meg is érdemled.

Na most lövöldözni fogok. Vagy inkább engem fognak lőni. Ez valószínűbb :D

De lelkes vagyok és pozitív, mondom pozitív. Hogy lehet azt pozitívan megfogalmazni, hogy így akarsz bemutatni a barátaidnak, bazd meg???? :D Na majd jól fejbelövöm.

Készen vagyok :)