Van egy álmom, ami nem megy ki a fejemből.
A levonható következtetések:
1. Kifejezett törekvésem, hogy nyomokat hagyjak az emberekben (Egy kisgyereket lepecsételtem a pecsétemmel, bár ez nem volt agresszív és tetszett a kisfiúnak, de mégis.)
2. Rosszul csinálom a nyomhagyást (Másnak a pecsétjével pecsételtem, és ezt utólag vettem észre.)
3. Nem vagyok túl empatikus (Megszúrta a kisfiú az ujját, de már nem is vérzett és mondtam neki, hogy ezzel már nem lehet mit tenni.)
4. Szeretnék mégiscsak másoknak segíteni, de ők ezt nem akarják, akármennyire kedvelnek (A kisfiú nem volt hajlandó tetanuszt kapni.)
5. Amit akarok, úgyis megcsinálom (A kisfiú kisfiú volt, ezért azt mondtam neki, hogy szóljon az apjának, mert ő még nem döntheti el, hogy kéri-e a tetanuszt vagy nem.)
6. A fiú elment, és nem lehetett mit tenni ellene.
Szóval pecsételőmániás elmebeteg vagyok, aki még egy 10 évest sem bír rábeszélni arra, hogy térjen már észhez, mert a tetanusz nélkül nagy baja lehet.
A hangulatom nem rossz, de azt hiszem ma már nem alszom többet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése