Amikor másokat, titeket olvaslak, sokszor érzem azt, hogy én egész máshol és máshogy élek, kicsit sem vagyok különleges, nem kíváncsi rám senki és talán nekem nem kéne blogot írni.
De aztán, amikor orvosként dolgozom, akkor nagyon sokszor érzem, hogy én egészen inkompetens vagyok, és nem vagyok oda való.
Amikor táncolok, csak meglepődök, hogy miért táncol velem bárki is, amikor képtelen vagyok mozogni és vezetni hagyni magam.
Aztán amikor párkapcsolatban vagyok, néha apróságokon pánikszerű rosszullét fog el, hogy én tényleg nem vagyok különleges, nincs rajtam mit szeretni és mit keresek én egy párkapcsolatban.
Aztán amikor hazamegyek, sokszor nem is hiszem el, hogy az az én családom, vagy annak a szilánkjai, amik otthon vannak.
Ennek ellenére borzasztóan szeretek blogot írni, imádok táncolni, szeretem hogy szerencsétlen vagyok, az az életem hogy orvos vagyok - akármi történjen is, és ez a párkapcsolat is biztató a maga hihetetlen módján.
Lassan megtanulom talán értékelni azt, amit eddig nem sikerült, és talán megtanulom, hogy magamnak hogy legyek különleges. Az egész azt hiszem egy facebook bejegyzésből indult, de az a következő post története lesz :)
Attól vagy különleges, hogy nem olyan vagy,mint a szabvány! Te,,te vagy!!!! A többi le van sza..va!
VálaszTörlésMondom én, aki ugyanezeket a kérdéseket teszem fel magamnak, csak kicsit több ideje!Nekem is ezt mondják, akkor csak igaz, vagy nem???
Pont attól félek, hogy egy nagy szabvány vagyok, semmi más.
VálaszTörlés