Következő post avagy utálom a facebookot

Értem én, hogy ezek a közösségi oldalak segítik a kommunikációt a rohanó világunkban.

DE NEM VAGYOK MINDENRE KÍVÁNCSI

Nem akarom tudni, hogy ki mikor ment WC-re.
Azt sem akarom tudni, hogy hány évfolyamtársam, osztálytársam és nálam fiatalabb lány ment éppen férjhez és találta meg az örök igazit. Azt miért nem teszi ki senki, ha félrecsúszott valami az életében?
Nem akarom tudni, hogy a lányok hogy néznek ki nagyon szexi pózban a tükör előtt.
A vakus tükrös kép külön gáz.
Nem akarok napi 100 gazdit kereső kutyát látni, attól még hogy lájkolni kellett az állatvédőket.
Milyen szó egyáltalán az, hogy lájk???
Nem akarok utolsó szar poénos képeket nézegetni.
Nem akarok undorító szexuális tartalmú képeket sem látni, és ezzel nem akarok általánosítani a gépészek szexuális szokásaira vonatkozóan.
Csodálkozunk, hogy nem az egészségügyben akarok ismerkedni?

És főleg nem akarom tudni, hogy a barátom idegen lányokat ölelget, nem érdekel, hogy mikor és nem érdekel kit. Ölelgessen felőlem akit akar, amíg engem szeret és nem csal meg, de hello, én ezt nem akarom tudni. És még csak nem is ő teszi a képet, hanem a lány. Hello, nem is ismerem azt a csajt, ki kíváncsi az ő képeire.

Szóval a miheztartás végett.

Nem hisztizek, mert minek.

DE TAKARODJANAK A FACEBOOK OLDALAMRÓL AZ IDEGEN LÁNYOK A KARJAIKKAL MEG A MELLEIKKEL MEG A MOSOLYUKKAL. TARTOGASSÁK AZOKAT MAGUKNAK.

Ja és jól eltávolítottam a postot, nem mintha érdekelne ez bárkit is.