Az álmaim

Nagyon fura minden mostanában.

A józan eszem, az, ami történik körülöttem, az, amit nappal érzek teljességgel ellentmond azoknak, amiket éjszaka álmodom.

Nappal boldog vagyok, és tudom, amit tudnom kell, és látom a szemeit és látom ahogy rám néz, és elmegyek dolgozni és elmegyek spinningelni és elmegyek táncolni és minden mintha tökéletes lenne.

Éjszaka dühös vagyok és agresszív, vagy máskor kétségbeesetten félek, hogy nem szeret, nem tudom hol vagyok és nem találom a helyem.


Lehet, hogy csak félek, hogy majd megismer valójában.
Lehet, hogy csak félek, hogy majd megismerem valójában.
Lehet, hogy csak félek, mert lesz mit elveszíteni.
Lehet, hogy csak félek, mert amit nem szabadott volna elveszíteni, azt el kellett veszíteni, hogy ezt ne akarjam elveszíteni.

Mert mindent és mindenkit nem lehet.