Az egész elmúlt két hónap nem szólt másról, csak mosolyokról, virágokról, ölelésekről, és közben rémálmokról, valami fura üres érzésről és ingerültségről az elmúlt egy hétben.
Mígnem tegnap egy uszodában zajlott megmagyarázhatatlan pánikroham után rájöttem, hogy valójában két hónapja csak mosolygok, és nem voltam dühös senkire, nem szóltam ha nem akartam valamit, nem fájt semmi, nem voltam éhes, nem kellett kakilni sem tulajdonképpen. És valóban :)
10:30 perctől ugye...
Na így 2 hónap érzelmi subileust követően mostantól újra érzelmileg instabil önmagam vagyok.
D ettől alig láthatóan instabillá vált, megjelent egy enyhe kétségbeesés az arcán, majd elmondta, hogy akkor most aludjunk. Oké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése