2011. február 11., péntek

Szomszédok vs. való világ

Lukannonnal ma mindenki kiabált.
Ezt Lukannon megelégelte, és kipróbálta Magenheim doktor módszerét (ld. alább)
És hatott.
Okos ez a Magenheim doktor.

10 megjegyzés:

  1. Javaslom helyette Takács bácsi módszerét, azzal kevesebb a mellékhatás, bár dependencia ugyanúgy felléphet ;)

    VálaszTörlés
  2. A beteg egy seduxentől nem lesz dependens, viszont ezektől az emberektől én leszek seduxenfüggő.
    Egy idő után nagyon nagyon fárasztó és nagyon nehéz elkülöníteni a pánikot és hisztit a valódi betegségektől. Különösen ha kiabál, követel és sérteget. Főleg, hogy én jót akarok, de hülyéket a pszichiáter gyógyít, nem én...
    Bocsánat minden pszichiátertől.

    (És csak egy Seduxent adtam végső elkeseredésemben, orvosilag indokoltan és hatásosan szerencsére...)

    VálaszTörlés
  3. Te azért nem nevetsz a vicceimen, mert nem ismered a Sziámi-számot. Nem is baj, az én műveltségemnek is vadhajtása némileg-

    VálaszTörlés
  4. Nem küldesz egy linket? Nem találom sehol...

    VálaszTörlés
  5. Figyu!
    Ha Takács bácsi és Lenke néni, akkor inkább Seduxen...
    De ugye nem ezt hallgatod minden nap???

    VálaszTörlés
  6. :D :D Nem. Még kamaszkoromban volt egy baráti társaságom, ahol az egyik lány szerette, és akkor hallgattuk viszonylag sokat. Ne aggódj értem, és nem akartalak megbotránkoztatni se, így felnőtt fejjel nekem vicces volt, és a Seduxen-es mondatban azért van némi mélypszichológiai alapigazság. De ugye nem haragszol?

    VálaszTörlés
  7. Jaj dehogy haragszom :)

    Látod, hogy vannak emberi kapcsolataid. Csak ne ilyen zenét kellett volna közben hallgatni ;)

    VálaszTörlés
  8. Ó, az egy nagyon jó kis társaság volt. Ez az zene csak egy egészen mellékkörülmény volt, a többi emlék inkább egy nagy zöld réthez, rajta sátorhoz (amiben nem aludtunk, mert az éjjelt a szabad ég alatt töltöttük), konzervekhez, nyárillathoz és nagy-nagy szabadságérzéshez kapcsolódik.

    Akkor még fiatal voltam és szociábilis(ebb) :D

    VálaszTörlés