EKG, EKG, EKG

LS szerint nincs eredendően rossz ember, csak kevéssé megértett és komplexusokkal küzdő.
Azt hiszem igaza van.

Én egy komplexusokkal küzdő, kevéssé megértett embernek érzem magam. Inkább kicsit kirekesztettnek a komplexusomból eredően. Mivel azt gondolom, hogy jó ember vagyok, meg tudom indokolni mit miért csinálok, és már nem akarok mindenkinek megfelelni, ezért nem próbálok változtatni jelen kirekesztettségemen, illetve próbálok változtatni, de különösebben nem érzem rosszul magam emiatt.

Elismerem, fiatal vagyok.
Elismerem, nem nekem van a legnagyobb hangom.
Elismerem, hogy nincs mindig igazam.
Elismerem, hogy van még mit tanulnom.

De nem ismerem el, hogy néhányan csak ezt lássák bennem, ezért az ilyen emberekkel nem keresem igazán a kapcsolatot, és visszaértünk az ördögi kör elejére.

Azért azt is el kell ismernem, hogy jogom van mások komplexusait nem szeretni és ezen felháborodni.

-Jöjjenek ki!
-Reggel már voltunk!
-De nem készült EKG!
-De készült EKG!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
-De itt van, hogy igen!

Beteg győz, kimegyünk.

-Mi a baj?
-Fáj.
-Mi változott reggel óta?
-Még mindig fáj.
-Segíthetünk?
-Fáj. És nem készült EKG.
-Attól fáj?
-Csak fáj.
-Mióta?
-Régóta.
-Hmmmm.
-Ha itt nyomom fáj?
-Igen.
-Ha itt nyomom fáj?
-Igen.
-Azért készüljön EKG, hogy ne érje szó a ház elejét.
-Ugye a szívem?
-Azt nem tudom nyomkodni annyira, hogy fájjon.
-Tudtam, hogy a szívem.
-A csontja, nem a szíve.
-Mindig a szívem fájt.
-Mondom a csontja.
-Nem a szívem?
-Nem.
-Biztos?
-Megmutassam még egyszer?
-Tessék.
-Ha itt nyomom fáj?
-Nagyon.
-Ha itt nyomom fáj?
-Nagyon.
-Akkor ez a csontja.
-Biztos?
-Biztos.
-Honnan tudja?
-Megmutatom még egyszer...