Holnap reggeltől 48 órát fogok dolgozni, ennek ellenére ellenállhatatlan ingert érzek, hogy rossz kajákat csináljak LS-nek, akivel nem is szilvezterezek együtt, a többieknek, akik hajnali kettőkor szenvedték végig a ténykedésemet, és a munkatársaimnak, akikkel együtt töltöm a szilvesztert. Bár az elég nagy rémülettel tölt el, hogy nem ismerem őket, hiszen mikor máskor kéne idegen emberekkel dolgozni, mint szilveszterkor.
Amúgy azt hiszem ez az inger a család, nyugalom és megszokás iránti leküzdhetetlen vágyból eredhet, pedig utáltam a lencsét :) Végül is az utálat is egy megszokás.
Azért megjegyzem, hogy anyukám nem hajnali egykor áll neki lencsét csinálni, a piskóta alja nem szokott elégni, miközben a közepe nyers marad (itt a reklám helye: a tűzhelyünk bármire képes, és minden megtalálható benne az égett tökmagtól, az elveszett gyufaszálon át, a bent hagyott rozsdás serpenyőn keresztül a nyers piskótatésztáig).
Illetve hajnali kettőkor anyukám nem önt ki egy zacskó tejet a padlóra, mert úgy gondolja, hogy ha kint van a pulton akkor biztos nincs megbontva, illetve a bontatlan tejet sem forgatná a kezében, merthogy minek...
A konyha még áll, el is mosogattam, és még nincs reggel, úgyhogy megyek aludni :)
Boldog új évet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése