No comment :)

E tanácsa az élethez, avagy Engedd el!

És íme az elengedős dalom :-)

Ps: várom a hipotetikus kérdésre a a választ. Megyek lelkesen az állomáson felszállnék a vonatra kora hajnalban. Egyszer csak megmozdul a föld, elindul a vonat egy másodpercre. Megállok, várok. Fel akarok szállni még egyszer, akkor megint. Ekkor már vártam a villámokat, meg kezdtem érezni a lószagot, ami az apokalopszis lovasaiból jön. Megmaradt lélekjelenlétemben gyorsan, ABCD szerint ellenőriztem az életfunkcióimat, gyorsan megigazítottam a hajam, hogy a világvége ne érjen felkészületlenül. Na de a végén sikerült felszállni a vonatra. Ott már sikerült elgondolkozni, hogy biztos életem első pánikrohama (mennyiremenő!!!), vagy a vonatoknak alapvető tulajdonsága is lehet, hogy időnként elindulnak. Még ha ez a MÁVtól szokatlan is. Na így jutottam oda, hogy engedd el...

Requiem egy álomért

Volt egy bejegyzésem. Ha nem érkezik a fiú ötven percen belül, akkor kettőt szeretnék. Két évvel később, de megérkezett. És most letépném az összes köcsög (igen, köcsög) liftreklámot, ahol az ingyen pizzákat reklámozzák, ahonnan akkor az ötletet vettem.

Biztosan nem szabad hátra menni. Biztosan nem szabad az élettel alkut kötni.

Csak vigyázz, mit kívánsz.

Intubált

Üzenet hajnali kettőkor:

Lukannonkának sok szeretettel a romantikus hajnali dugás emlékére: négy férfi aláírás egy fibrilláló EKG-n.


Hát lehet ezt nem szeretni :)

Lady style

Hogy fejlesszem a nőiességem, ha látom tánc közben magam a tükörben, és ezen halálra röhögöm magam???

Személyiségjegyek

Az agyam a rossz dolgokra való felkészülésre van beállítva. Csak ne lenne ez ennyire idegesítő.

Részeredmények vannak.

Például ha azon kapom magam hogy már 10 perce azon gondolkodom, hogy mit csinálok ha megcsalnak, kirúgnak, feljelentenek stb... akkor hirtelen azon kezdek gondolkodni, hogy mennyire jó lesz majd minden, és azt várom, hogy az önbeteljesítő jóslatok a korrigált gondolatokra legyenek igazak. Egyébként ezen is stresszelek kicsit, majd feladom és csinálom tovább a dolgokat. És ezt lehet végtelen számszor ismételni.

Amúgy a napsütés sokat segít.

Meg fejbe kéne verni néhányszor, hátha átkapcsol a kapcsoló :)

Detoxikálás, avagy hogyan szoktassuk le magunkat a szerelemről

Leszoktatásképp elmesélem felvételem történetét.

Reggel nyolc, fullasztó, álmos meleg.

Mentő jött.
Megyek.
Fullad.
Gyorsabban megyek.

Beteg oxigénen, vízhajtóval, egészen stabilan, Lukannon Astruppal és fél liter vérrel a zsebében, kevéssel a ruháján a labor felé.

Csörög a telefon.

Titkárnő:
Gyere most, Hozzá.
Most?
Most.

Lukannon laborokkal, vérrel Hozzá.

Fél óra kínzás a PhD-m elégtelenségéről, a tapasztalatlanságomról, az SBO-ról. Majd a sírás határán kiderül, hogy akkor augusztus 1.

Megköszönöm, majd továbbmegyek.


A katarzis kicsit elmaradt, ellenben van melegség. Kint is, bent is.

Főleg amikor az ember rájön, hogy a szerelem talán nem is a fiúkat, hanem a munkát jelenti, ami reméljük legalább 67 éves korig megmarad :)