És íme az elengedős dalom :-)
Ps: várom a hipotetikus kérdésre a
a választ. Megyek lelkesen az állomáson felszállnék a vonatra kora hajnalban. Egyszer csak megmozdul a föld, elindul a vonat
egy másodpercre. Megállok, várok. Fel akarok szállni még egyszer, akkor megint.
Ekkor már vártam a villámokat, meg kezdtem érezni a lószagot, ami az apokalopszis
lovasaiból jön. Megmaradt lélekjelenlétemben gyorsan, ABCD szerint
ellenőriztem az életfunkcióimat, gyorsan megigazítottam a hajam, hogy
a világvége ne érjen felkészületlenül. Na de a végén sikerült felszállni a
vonatra.
Ott már sikerült elgondolkozni, hogy biztos életem első pánikrohama
(mennyiremenő!!!), vagy a vonatoknak alapvető tulajdonsága is lehet, hogy időnként elindulnak.
Még ha ez a MÁVtól szokatlan is. Na így jutottam oda, hogy engedd el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése