2014. március 27., csütörtök

E tanácsa az élethez, avagy Engedd el!

És íme az elengedős dalom :-)



Ps: várom a hipotetikus kérdésre a a választ. Megyek lelkesen az állomáson felszállnék a vonatra kora hajnalban. Egyszer csak megmozdul a föld, elindul a vonat egy másodpercre. Megállok, várok. Fel akarok szállni még egyszer, akkor megint. Ekkor már vártam a villámokat, meg kezdtem érezni a lószagot, ami az apokalopszis lovasaiból jön. Megmaradt lélekjelenlétemben gyorsan, ABCD szerint ellenőriztem az életfunkcióimat, gyorsan megigazítottam a hajam, hogy a világvége ne érjen felkészületlenül. Na de a végén sikerült felszállni a vonatra. Ott már sikerült elgondolkozni, hogy biztos életem első pánikrohama (mennyiremenő!!!), vagy a vonatoknak alapvető tulajdonsága is lehet, hogy időnként elindulnak. Még ha ez a MÁVtól szokatlan is. Na így jutottam oda, hogy engedd el...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése