2012. június 20., szerda

Detoxikálás, avagy hogyan szoktassuk le magunkat a szerelemről

Leszoktatásképp elmesélem felvételem történetét.

Reggel nyolc, fullasztó, álmos meleg.

Mentő jött.
Megyek.
Fullad.
Gyorsabban megyek.

Beteg oxigénen, vízhajtóval, egészen stabilan, Lukannon Astruppal és fél liter vérrel a zsebében, kevéssel a ruháján a labor felé.

Csörög a telefon.

Titkárnő:
Gyere most, Hozzá.
Most?
Most.

Lukannon laborokkal, vérrel Hozzá.

Fél óra kínzás a PhD-m elégtelenségéről, a tapasztalatlanságomról, az SBO-ról. Majd a sírás határán kiderül, hogy akkor augusztus 1.

Megköszönöm, majd továbbmegyek.


A katarzis kicsit elmaradt, ellenben van melegség. Kint is, bent is.

Főleg amikor az ember rájön, hogy a szerelem talán nem is a fiúkat, hanem a munkát jelenti, ami reméljük legalább 67 éves korig megmarad :)

4 megjegyzés:

  1. Mi az, hogy 67? Megint felemelték a nyugdíj-korhatárt? Ne már, én mióta elkezdtem dolgozni, minden nap csak a nyugdíjt várom...

    VálaszTörlés
  2. Mire oda jutunk lesz az több is szerintem :)
    A 67 évről elvileg az IMF beszélt, nem is feltétlenül Magyarország kapcsán, minden esetre ez nemzetközi tendencia... Mondjuk férfiaka vonatkozik, ezt elismerem :)

    VálaszTörlés
  3. Hát de Mo 10 év mínuszban van, ami az átlagos élettartamokat illeti.

    VálaszTörlés
  4. Ez a 10 év minusz pont azokat nem érinti, akik ezeket a döntéseket hozzák, azt hiszem. Meg ugye nincs fedezet, legalábbis ezt hallani.

    VálaszTörlés