Két méterrel a föld felett

Olyan nagyon régen volt már, hogy csak mosolyogtam, hogy váratlan alkalmakkor összeszorult a gyomrom, rágóztam egyfolytában, próbáltam csinos lenni és mindig illatos és öt percenként néztem a telefonomat.

Kicsit olyan mint 15 évesen, és nincs se kedvem, se erőm ez ellen tenni, vagy ezen bánkódni.

Ha gáz lesz akkor majd szomorú leszek, de talán ezekért a pillanatokért most azt is vállalom.

Csak nehogy úgy járjak mint Deb a Dexterben az első évad végén. A társkeresős tapasztalatok alapján azért erre is megvan az esély :D