Tűpárna

Lukannon tegnap meglátogatta orvosát, ezért új lendületet kapott.

Ő olyan mint egy szadista pszichológus.
Feltűnés nélkül, kedvesnek látszó modorban rávesz

az éhezésre,
arra, hogy napi 15x szúrjak tűt az ujjamba,
a csokimegvonásra (és már egy egész napja tart),
a testem megerőszakolására (rendszeres sport, ami időnként gyilkolásnak imponál),
az életem naplóban történő vezetésére,
a hajnali kelésre,
a hajnali reggelire.

Gyilkos tekintettel néz és már ettől megfagy az ereimben a vér.
És ami a legszörnyűbb, hogy váratlan pillanatokban tud felbukkanni kongresszusokon, illetve a munkahelyemen, és rendkívül nagy érzéke van az evéssel töltött pillanatokhoz.

És ő az egyetlen ember akit kedvelek ezért.