Egy év múlva

Utálom, utálom, utálom a rettegést a feljelentésektől. Elmegyek pszichiáterhez vagy kommunikáció-szakértőhöz, hogy mindenkit mindenről meg tudjak győzni. Ezzel az ügyelettel tönkreteszem a saját lelkemet.
Azt hiszem jó orvos vagyok, ha a jó orvosság magába foglalja a lelkiismeretességet, odafigyelést és nyitottságot. De nem sorolok fel minden mellékhatást, mert ezt nem lehet. Akkor háziorvos lennék, akinek napi kettő betege lehet maximum.
Nem, ez egy sürgősségi ügyelet. És még soha nem bántottam senkit és soha nem veszélyeztettem senkit.
LS szerint nem lehet rettegni attól, ami felett már nincs hatalmunk, különben beleőrülök.
Tényleg lehet ennél őrültebbnek lenni?

Lukannon társkeresés szemmel

Kontra:
éjjel nappal dolgozik
igazi halottakat is szokott fogdosni
cukorbeteg és egy pumpa lóg a hasáról
nem nézi a ValóVilágot
amúgy elviselhetetlen

Pro:
mellei vannak
...
lukannon itt elakadt.

Konklúzió:
Nagyon jó melleknek kell lenniük, ha boldogulni akarok párok terén...

BKV

Azt hallottam "akárkit felszedhetnék".

Akkor azt mondtam ez egy kicsit sem igaz.

Ma reggel a metró bejáratánál:

-Ide be kéne írni a telefonszámot.
-Ha nem írja be, egy cetlin is jó lesz.
Lukannon felnéz és rájön, hogy egyenruhásokkal áll szemben, kár hogy csak a BKV egyenruhájában...

Szóval most módosítok. Akárkit tényleg fel tudnék szedni, akár egy egész éjszakára is. De azt hiszem ebből már tíz éve kiöregedtem.
Akiről eszembe jut, hogy felszedhetném, annak biztosan van örök szerelme, felesége, két gyereke. És akár még őket is felszedhetném, de sok tükör van még a világon amibe bele kell néznem. Az elvált férfiakhoz még túl fiatal vagyok.

Hát igen

Se klinika
se phd

De Isten a tanúm, hogy orvos leszek, jó orvos leszek, és szükség is lesz rám.


Update:
Hiszti mindkét oldalról megbocsátva, probléma elnapolva, munka tovább.

Gondolatok a gondolatról

Sok olyan blogot olvastam mostanában, ami nem a blogok íróiról, hanem az írók gondolatairól, véleményéről szólt.

Ilyenkor azt érzem ostoba vagyok és nincsenek gondolataim. Felkelek, dolgozok, hazajövök, eszek, alszom.
Nem értem pontosan az egyiptomi viszonyokat, és a belpolitikáról is csak annyit tudok, hogy tipikus magyarok vannak ott is. Mindenki utál mindenkit, és aki nem utálja a másikat az azért teszi, hogy holnap még jobban utálhassa.
Az egyiptomiakról meg az a véleményem, hogy az én szerény szimpátiámtól kurvára nem fognak kevesebben meghalni vagy hamarabb megdönteni azt, amit meg akarnak dönteni.
A földrengést meg csak én nem éreztem egész Magyarországon. Erre már nincsenek is szavak.

Arra nagyon vágyom, hogy értsem mi történik a világban, de a belgyógyászatot sem bírom elolvasni, nemhogy minden nap egy újságot (és milyen már hogy jobb újság meg bal újság? most melyik szól arról ami tényleg történik?). Tv meg nincs, és így a valóvilágot sem értem.
Na itt a baj :)

A kifakadás fő oka, hogy nem merem megmondani a Tanár Úrnak, hogy én is vagyok valaki. Nem szoktam ilyen lenni.
Milyen szemét helyzet az, hogy ha visszaszólok és elmondom amit gondolok, akkor vagy embernek néz végre, vagy se klinika, se phd, se diabetológia.

Másnak gondolatai vannak, nekem meg hasmenésem.

Lukannon robotica

600mg ibuprofen per os, majd 300mg mydeton, 75mg Voltaren izomba történő beillesztése után Lukannon még mindig testből fordul és kisebb mozdulatokra is halk jajszóval reagál.

Perverz pecsétszex:
-Ding
-Ding
-Ding ding
-Ding ding ding ding ding ding ding ding
-Diiiiiiiiiiiiiiiiiing.

Mondhatni izgalmas volt a mai nap :)

Munka

Úgy álljunk a munkához, hogy más is hozzáférjen.
A munka nemesít, de szocializmus van, és utáljuk a nemességet.
A munka az nem farok, így állhat napokig is.
Üldöz a munka, de én vagyok a gyorsabb.
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
Szeretem a munkát, lenyűgöz. Képes vagyok órákig ülni és nézni.
Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.
Én már csak úgy vagyok a munkakedvvel, mint az egyszerű lány a szombati buli után (vagy megjön vagy nem...)