Detoxikálás, avagy hogyan szoktassuk le magunkat a szerelemről

Leszoktatásképp elmesélem felvételem történetét.

Reggel nyolc, fullasztó, álmos meleg.

Mentő jött.
Megyek.
Fullad.
Gyorsabban megyek.

Beteg oxigénen, vízhajtóval, egészen stabilan, Lukannon Astruppal és fél liter vérrel a zsebében, kevéssel a ruháján a labor felé.

Csörög a telefon.

Titkárnő:
Gyere most, Hozzá.
Most?
Most.

Lukannon laborokkal, vérrel Hozzá.

Fél óra kínzás a PhD-m elégtelenségéről, a tapasztalatlanságomról, az SBO-ról. Majd a sírás határán kiderül, hogy akkor augusztus 1.

Megköszönöm, majd továbbmegyek.


A katarzis kicsit elmaradt, ellenben van melegség. Kint is, bent is.

Főleg amikor az ember rájön, hogy a szerelem talán nem is a fiúkat, hanem a munkát jelenti, ami reméljük legalább 67 éves korig megmarad :)

A megingottaknak

Egészen családias

Kicsit veszekedni, focimeccset nézni, helyesebben hűségesen mellette ülni és közben blogot írni, egy egy kommentnél vagy felháborodásnál sokatmondóan helyeselni...

Az eszébe kapott és bibis lett

Hallottam a szót, miszerint Én-idő. Na ilyenem lesz.

Áramlás

1. Munkahelyen késő estig bentmaradni, kalapos srácot odahívni, lángost enni, filmet nézni, csókolózni, ambulancián salsázni és chachacházni, határokat boncolgatni, barátokkal beszélgetni.

2. Laborokat jól kiírni.

3. Reggel közösen reggelit venni, friss rozsos kiflit enni, erre a kakaóscsigához képest büszkének lenni.

Happy people

Perverz

A melletted alvó ember három napja géppel lenyírt haját körömvágóollóval megfelelő hosszúságúra igazítani.