Anyák napja

Próbáltam virágot venni.
Nem szeretem a műanyag virágokat.
Nem szeretem azokat a virágokat, amik úgy néznek ki, mintha műanyagok lennének.
Nem szeretem azokat a virágokat, amik műanyagnak néznek ki és szúrnak.
Nem szeretem azokat a virágokat, amiknek nincsenek szirmaik.
Nem szeretnék muskátlit venni anyukámnak, mert az szép, de sok van neki.
Nem szeretnék rózsát venni, mert az utóbbi időben mindig azt vettem.
Nem szeretnék sima zöld bokrot venni.
Nem szeretnék nem magyar virágot venni.

Végül: nem műanyag, vannak szirmai, nem szúr, élőnek néz ki. Lehet, hogy nem véletlenül csak ez van a virágboltban. A szép magyar virágok talán tized ennyibe kerülnének.

Jelentés

Feljelentem. Jelentsen. A háziorvost is feljelentettem. Az is azt mondta, hogy szimulálok. Csak nyugodtan. Én nem játszom a tüneteimet. Én csak azt mondtam, hogy ezt már sokszor eljátszottuk egymással. De én nem játszom azt, hogy fáj. Elhiszem, hogy fáj. De én nem játszom, hogy fáj. Mondom, hogy elhiszem, hogy fáj. De nekem tényleg fáj. Akkor inkább tényleg jelentsen fel.

Önbizalomhiányos

Nem értem, hogy lehet, hogy a szép vékony lányok megtartják a sminkjüket futás közben, egy óra futástól is alig izzadnak meg, mozgás után úgy néznek ki, mintha mi sem történt volna. A hajuk selymessége és frissessége egyenesen arányos a mozgás mennyiségével. Olyan pici táskákkal járnak, mintha nem hárommal kisebb méretük lenne, hanem harminccal. És nem éhesek. Legalábbis nem látszik rajtuk.

Az én cuccaim alig fértek be az öltözőszekrénybe...

Elvira

Tudom, hogy elvira már nem elvira, de nem értem miért nem ad nekem jegyet hazafelé. Egyszer jövök haza havonta-kéthavonta, valószínű ezért akarnak itthon tartani még elviráék is. Csak azt nem értem miért adok elvirának ennyi pénzt? Amúgy ebben a pillanatban adnék többet is, de leszarja. Annyira jó a helyzet a mávnál, hogy nem kell felkészülniük a húsvéti csúcsforgalomra.
(két napja akartam jegyet venni és már akkor sem volt. most komolyan?)

Éhesen

Azért a diéta mégsem az igazi. Azt álmodtam, hogy az ügyeletben a betegek óriási krémes gyümölcsös tortákat hoznak, és én süteményeket eszem, és éreztem a krémes ízüket. Aztán a tanárnő a belről elkezdett velem ordítani, hogy mit képzelek.

És ekkor jött egy ambuláns beteg, szerencsére torta nélkül, és felébresztettek :)

Sok minden történik

Pár napja volt infarktus és fulladás, mindkettő fejsimogatásra gyógyult. (Ez ám a gyógyítás művészete)
Segítettem egy harminc évesnek elmagyarázni, hogy a derékfájás nem egyenlő a hátfájással, ami szintén nem az infarktus jele, bár együttérzek, hogy ettől halálosan félni kell.

Ma viszont kész differenciáldiagnosztikai napot tartottunk, volt hányás vírusfertőzéstől, hányás tramadoltól, hányás menstruációs görcstől és hányás ileustól. Gyakorlatilag ma mindenki hányt, de mégsem unatkoztam. (Mégiscsak változatos szakma ez)

Lukannon szívét közben összetörték, és még nem tudom, hogy fog megoldódni a dolog. Minden valószínűség szerint passzív megoldási stratégiát választok, miszerint hátha magától elmúlik.

Hiperszuper diétát tartok, mert ugyan a betegségtudat elég nagy volt, azonban egyik sem kapcsolódott a cukorbetegséghez. Már két hete tart, és nem is annyira borzasztó. Bár édesség nélkül élni nem lehet, ezért bele van illesztve az ebédbe :) Mert az evésnél legalábbis asszertívnek kell lenni. Különben agresszíven csokit vadásznék, ami elterelne a céltól.

Volt itt apukám. Érdekes szituáció, amikor két embernek egyszerre van irritábilis bél szindrómája, egyforma dolgok idegesítik és egyformán néznek ki még a fogaik is (ez borzasztó amúgy, születhetett volna apukám normális fogakkal is...). Még szerencse, hogy két wc van.

Volt kongresszus, ahol írtam, tanultam, dolgoztam. Bár egy év szünet volt, nem felejtettek el azok, akiket ismertem.

Valamiért minden nap érdemes felkelni :)

Időjárási vidámság az ügyeletben lépésről lépésre, mindez negyed óra leforgása alatt

A szivárvány

Megduplázódott :)

Sötétül az ég

Elkezdett esni

Aztán más is esett

És ez lett a végeredmény...