Megfogadtam, hogy soha többet nem írok arról, hogy egy betegnek kitaláltam a baját, mert ugyan kitaláltam, de nem lettek jól soha.
Most sem arról írok.
De az akkora eufória, amikor senki sem gondolta volna, csak azért csináltad mert olyan furcsa volt, és amúgy is minek, és akkor látod, hogy miért fura.
Amikor felhívtam a kórházat, hogy mi lett, és mondták, hogy az lett, akkor ugráltam örömömben. Persze ez a betegnek nem jó. De az jó, hogy kiderült végül.
Hihetetlen érzés.
Hát ezért csinálom én, és ezért csinálja mindenki más is azt hiszem. Tudom, hogy ezt az érzést már soha senki sem veszi el tőlem.
És köszönöm Istennek, mert ő adja a hetedik érzéket azt hiszem. Vagy csak vigyázott a betegére. De akkor is köszönöm tényleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése