Szeretném végre megtanulni, hogy tudnék bízni valakiben.
Van egy pont, ahol minden kapcsolatban halálra rémülök, és nekem többet az nem kell. Van aminek van alapja, van aminek nincs.
Holnap a skizofrén sráccal kirándulok, csak hogy gyakoroljam a bizalom jótékony hatásait...
Remélem a kapszaicin spray nem csalás a bizalom felé vezető úton :)
Ezt ismered? Nem biztos, hogy segít, de érdekes. :)
VálaszTörléshttp://www.ted.com/talks/view/lang/hun//id/229
Lehet, hogy ez nem a bizalomról szól, hanem a szabadságról és az önmagadként létezésről? Csak mert nekem is van hasonló félelmem, és egy kapcsolat egy kicsit olyannak tűnik nekem, mint ami szükségszerűen az identitásom elvesztésével jár. Annál, hogy a másik becsap, elhagy, fájdalmat okoz, megöl stb jobban félek attól, hogy onnantól kezdve nem lehetek az, aki vagyok, hogy esténként telefonálgatni kell, hogy mindent meg kell osztani, hogy már nem vagyok a saját magamé, hanem egy másik ember tulajdona, akinek joga van mindennap megkérdezni, hogy és "mit csináltál ma?" (amit egyébként imádok elmesélni, ha nem kötelező). Lehet, hogy ez azért van, mert nekünk annyi minden kötelező. Éjjel-nappal tanulás, fegyelem, a társadalom normáit követő konszolidált példaadó magatartás, fegyelem. Egyik munkahely, másik munkahely, mindig ugyanazért a célért. És közben meg a legtöbb orvos odavan valamilyen művészetért, folyamatosan egy másik életre vágyik ahol író/festő/hegedűművész lehetne... Abba a kis időbe, ami marad az embernek, már hogyan fér bele egy másik ember? Nem tudom.
VálaszTörlésMissMigrans: wow, köszönjük :)
VálaszTörlésLukannon: nagyon izgi, majd mesélj
Fuhur: Ha abban a kis megmaradó időben nem lenne ott egy másik ember, én atomjaimra hullanék.
VálaszTörlésMég akkor is, ha fizikailag nincs mellettem, tudom, hogy van egy részem, valahol máshol. Bármikor támogatni és szeretni tud. Azzal hogy engem szeret, gondoskodik az integritásomról, arról, hogy legyen értelme az én létezésemnek.
Az a legfantasztikusabb, amikor én én tudok lenni, ő ő, de a helyzet mégis egy mi-t hoz létre, ami nem jelenti azt, hogy én és ő megszűnünk létezni, sőt...
Viszont azt úgy gondolom, hogy ha valaki tartósan nem tud bízni másokban, akkor fel kell merüljön, hogy a hiba nem feltétlenül az egész körülvevő világban van - bár van benne bőven, tényleg.
Lukannon abban nem bízik, hogy helyes dönsét hoz-e, meg abban, hogy a másiknak helyes döntés-e vele lenni, akárki legyen is az. Szerintem.
Pedig ez nem kérdés :)
Nem tudom, mennyire kell hibában vagy nemhibában gondolkozni. Minden embernek megvan a maga útja. A lényeg az, hogy mi van és az alapján mi a legjobb döntés. Ez néha jobb kompromisszum, mint elképzelt normákhoz erőltetni magát az embernek.
VálaszTörlésIgen, ismerem azt az érzést, amit leírsz a másik ember jelenlétéről. Régóta fennálló kapcsolatra teljesen igaz, de egy kezdődő kapcsolat azért eléggé megborogatja az ember nyugalmát. Én mondjuk az új lakhely és munkahely mellé most egy új pasit elég nehezen viselnék. Már éppen kezdem kialakítani a kis állandóságomat: hánykor megyek fürödni, hogyan kell használni a zuhanyt, mennyire erősen kell nyomni a vasalót, hol tartom a konyharuhát, mikor fekszem le aludni (jelenleg fél tízkor úgy, hogy kb összeesem, és már nyolc óta a perceket számolom), mit olvasok. Semmilyen plusz idegen, ismeretlen dologra nem vágyom.
Ráadásul az is szar, amikor folyton azzal szívatnak, hogy nem érsz rá és mindig sértődés van (ez jellemzően a nem-orvos pasik tulajdonsága).
Közben persze rossz, hogy onnantól, hogy elindulok haza a munkahelyemről, odáig, hogy másnap megint megérkezem, nem tudok senkihez sem szólni, de nem annyira nagyon rossz. Még aki felhív, barátok, velük sem tudok sokat beszélni, találkozni meg esélyem sincs senkivel, mert így is ingerelárasztásban szenvedek.
De visszatérve Lukannon-ra: szerintem reális kétség az, hogy bármilyen másik embernek helyes döntés-e vele lenni. Vagy velem. Ez az egésznek a nagy kérdése. Amíg az ember kérdezget, addig nem szerelmes. Ha meg szerelmes lesz, úgysem fog ezen gondolkozni, vagy hiába, mert a másik ember jelenléte minden kétségnél fontosabb lesz.
Maminti: Nagyon szívesen! Szeretem a TED-et, sok jó előadásuk van.
VálaszTörlésAz én aktuális kedvencem egyébként ez:
http://www.ted.com/talks/lang/hun/thandie_newton_embracing_otherness_embracing_myself.html
Mamintinek igaza van azt hiszem. De valahogy olyan bonyolult kérdés ez. Nem is attól félek, hogy engem bántanak, hanem hogy én vagyok képtelen boldoggá tenni valakit...
VálaszTörlésSzuperek ezek a videók, köszönjük :D
Majd mesélek megígérem... Remélem nem lepkevadászat lesz megint az egészből :)
Szerintem az lenne a furcsa, ha valaki nem félne ettől.
VálaszTörlésÉn is nagyon szeretem a TED-et, de a legjobb messze ez: http://www.ted.com/talks/lies_damned_lies_and_statistics_about_tedtalks.html
VálaszTörlésVégre valaki alátámasztotta, hogy nem mindegy, milyen színűek a diáid.
Ez mi ez a TED?
VálaszTörlésFuhur: itt van a bemutatkozó leírása a TED-nek:
VálaszTörléshttp://www.ted.com/pages/about
Gyakorlatilag érdekes, izgalmas és inspiráló előadások, mindenféle témában, max. 18 percben, teljesen emészthető adagban.
A Thandie Newton előadást, amit fentebb linkeltem, nagy szeretettel ajánlom Neked is, szerintem nagyon emberi, tanulságos és inspiráló történet.