Elveszett az önuralmam valahol munka közben, az úton oda vagy visszafelé. Más nem lehet, mert máshol nem jártam az utóbbi egy hétben.
Annyit szenvedtem az elején, hogy le tudjak fogyni, és már sikerült, már csak pár kiló volt a célig, illetve hogy ne adjam fel és ne hízzak vissza.
Nem tudom, biztosan minden hosszú fogyókúrában vannak hullámvölgyek. Minden esetre ha vannak, akkor most nagyon mélyen vagyok.
Mélyen anyagilag, mert a sok egészséges étel és rendszeres étkezés elképzelhetetlenül drága.
Mélyen testileg, mert nem volt időm sportolni tegnapig, mélyen mert a vércukrom leesése után a testem követeli a folyamatos evést, mélyen mert 40 fokban a testem nem akarja a futást, és sikítva tiltakozik ellene. Az eszem meg sikítva küzd érte. Ha sikítozást hallotok a távolból, na az én vagyok.
Valójában ez nem is fogyókúra, hanem a diétám betartása, bár nem tudom, hogy ez könnyebbé vagy nehezebbé teszi a dolgokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése