Harmonikus reggelek.

Csörög a telefon.
Kelj fel.
Még öt perc.
Kelj fel.
Miért mindig én keljek fel?
Mert én 10 perc alatt kész vagyok.
Akkor sem igazság, hogy mindig nekem kell előbb felkelni.
Kelj fel.

Lukannon felkel, fogat mos, felöltözik egyszer, aztán kétszer... Sminkel. Három napi ruhát összepakol az ügyeletre.

LS végül felkel, felöltözik, fogat mos. Magához veszi állandó ügyeletes táskáját. Lukannon virágait megöntözi, hogy Lukannon gyorsabban végezzen. Kicsit kiönti a vizet, de Lukannonra úgyis várni kell.

LS lerángatja Lukannont az autóhoz. Lukannon fentfelejti a papírjait. LS nem engedi Lukannont visszamenni, mert siet. Lukannon jeget kapar, LS gyorsan visszamegy a papírokért.
Lukannon és LS elindul.

Menj már.
B...M... Nem tudsz gyorsabban kanyarodni?
Menjél már.
Be ne gyere, be ne gyere.
Mit képzelsz, nekem van elsőbbségem.

Lukannon közben simogatja LS kezét, hogy megnyugodjon.
Ne gúnyolódj.
De neked jó ha simogatnak.
De ne simogass.
De nem jó?
De ne gúnyolódj.
De te szereted ha simogatnak.
Igen, de ne gúnyolódj
De én csak gúnyolódva tudlak simogatni.

Lukannon és LS időben megérkezik.
Egyél reggelit.
De ezerszer mondtam hogy ne mondd meg mikor mit egyek.
De muszáj enned valamit.
De szerencsére nem vagy a barátnőm, ne mondd meg mikor egyek.
Lukannon óvatosan belerakja LS táskájába a reggelit.

LS megfogja Lukannon kezét, átvezeti az úton, a klinika előtt ad neki két puszit és útjára engedi...

Mert így szép az élet...