2010. december 31., péntek
Még egyszer
Na megtaláltam az időzónát is. A csendes óceáni időzóna szerint 8:42 van.
Biztos azért ez az alapértelmezés, mert a cápáknak és delfineknek nagyobb nehézséget jelentene az óraegyeztetés a bloggeren. Az algákról nem is beszélve.
Biztos azért ez az alapértelmezés, mert a cápáknak és delfineknek nagyobb nehézséget jelentene az óraegyeztetés a bloggeren. Az algákról nem is beszélve.
Schizofrénia
Kíváncsi vagyok sikerült-e a bejegyzéseknél megjelenő időpontot egyeztetni a gépemen megjelenő időponttal.
Amikor azt hittem hajnali háromkor feküdtem le, és másnap láttam hogy igazából délután ötkor, nagyon csodálkoztam, hogy lehetek ennyire álmos :)
Ezek szerint abba kéne hagynom a panaszkodást a kialvatlanságról...
Amikor azt hittem hajnali háromkor feküdtem le, és másnap láttam hogy igazából délután ötkor, nagyon csodálkoztam, hogy lehetek ennyire álmos :)
Ezek szerint abba kéne hagynom a panaszkodást a kialvatlanságról...
Alvás
Holnap reggeltől 48 órát fogok dolgozni, ennek ellenére ellenállhatatlan ingert érzek, hogy rossz kajákat csináljak LS-nek, akivel nem is szilvezterezek együtt, a többieknek, akik hajnali kettőkor szenvedték végig a ténykedésemet, és a munkatársaimnak, akikkel együtt töltöm a szilvesztert. Bár az elég nagy rémülettel tölt el, hogy nem ismerem őket, hiszen mikor máskor kéne idegen emberekkel dolgozni, mint szilveszterkor.
Amúgy azt hiszem ez az inger a család, nyugalom és megszokás iránti leküzdhetetlen vágyból eredhet, pedig utáltam a lencsét :) Végül is az utálat is egy megszokás.
Azért megjegyzem, hogy anyukám nem hajnali egykor áll neki lencsét csinálni, a piskóta alja nem szokott elégni, miközben a közepe nyers marad (itt a reklám helye: a tűzhelyünk bármire képes, és minden megtalálható benne az égett tökmagtól, az elveszett gyufaszálon át, a bent hagyott rozsdás serpenyőn keresztül a nyers piskótatésztáig).
Illetve hajnali kettőkor anyukám nem önt ki egy zacskó tejet a padlóra, mert úgy gondolja, hogy ha kint van a pulton akkor biztos nincs megbontva, illetve a bontatlan tejet sem forgatná a kezében, merthogy minek...
A konyha még áll, el is mosogattam, és még nincs reggel, úgyhogy megyek aludni :)
Boldog új évet mindenkinek!
Amúgy azt hiszem ez az inger a család, nyugalom és megszokás iránti leküzdhetetlen vágyból eredhet, pedig utáltam a lencsét :) Végül is az utálat is egy megszokás.
Azért megjegyzem, hogy anyukám nem hajnali egykor áll neki lencsét csinálni, a piskóta alja nem szokott elégni, miközben a közepe nyers marad (itt a reklám helye: a tűzhelyünk bármire képes, és minden megtalálható benne az égett tökmagtól, az elveszett gyufaszálon át, a bent hagyott rozsdás serpenyőn keresztül a nyers piskótatésztáig).
Illetve hajnali kettőkor anyukám nem önt ki egy zacskó tejet a padlóra, mert úgy gondolja, hogy ha kint van a pulton akkor biztos nincs megbontva, illetve a bontatlan tejet sem forgatná a kezében, merthogy minek...
A konyha még áll, el is mosogattam, és még nincs reggel, úgyhogy megyek aludni :)
Boldog új évet mindenkinek!
2010. december 30., csütörtök
Szerencsétlenség a tetőfokon
Ma vagy tegnapi vagy holnapi dátumot írtam mindenre, és csak akkor sikerült a mai dátumot írni a papírra, amikor vizsgálat dátumát kellett volna (ami nem a mai).
Aztán rossz vérkérő lapot írtam, ami nem az én hibám volt kivételesen. Mire újat írtam, arra elvitte a vérszállító kocsi a vért. Ebben csak annyi volt a baj, hogy simán kicserélhettem volna a reggeli és déli kocsi között a vér papírját. De miért nem sikerült?
Mert a reggeli vérszállító kocsi 8:00 helyett 12:40-kor érkezett meg, elvitte a rossz papírt, öt perccel azelőtt, hogy levittem volna a jó papírt. Ezután levettem még egyszer a vért, és sikerült pont a déli szállítás előtt. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok.
Aztán egy órát kerestem egy zárót, amit leraktam a polcra és öt perccel később teljesen elfelejtettem. Mire megtaláltam és odavittem a beteghez, a beutalót elfelejtettem. Mire visszamentem a beutalóval, az elbocsájtó nyilatkozatot hagytam a szobában. Ezután már csak a lázlapot kellett megkeresnem, amit a kórlapba kellett volna raknom.
Hatszor hagytam el a tollam, amit többször lecseréltem, mert kifogyott a tinta.
A beteg, akit fel kellett vennem, elfelejtett visszajönni a büféből, pedig annyira szédül, hogy meg sem bír mozdulni.
És miután vége lett a napnak, és már majdnem indultam haza, eszembe jutott, hogy elfelejtettem dekurzusokat írni.
Most megírtam a sajátomat is, hiszen dekurzusból sosem elég :) .
Aztán rossz vérkérő lapot írtam, ami nem az én hibám volt kivételesen. Mire újat írtam, arra elvitte a vérszállító kocsi a vért. Ebben csak annyi volt a baj, hogy simán kicserélhettem volna a reggeli és déli kocsi között a vér papírját. De miért nem sikerült?
Mert a reggeli vérszállító kocsi 8:00 helyett 12:40-kor érkezett meg, elvitte a rossz papírt, öt perccel azelőtt, hogy levittem volna a jó papírt. Ezután levettem még egyszer a vért, és sikerült pont a déli szállítás előtt. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok.
Aztán egy órát kerestem egy zárót, amit leraktam a polcra és öt perccel később teljesen elfelejtettem. Mire megtaláltam és odavittem a beteghez, a beutalót elfelejtettem. Mire visszamentem a beutalóval, az elbocsájtó nyilatkozatot hagytam a szobában. Ezután már csak a lázlapot kellett megkeresnem, amit a kórlapba kellett volna raknom.
Hatszor hagytam el a tollam, amit többször lecseréltem, mert kifogyott a tinta.
A beteg, akit fel kellett vennem, elfelejtett visszajönni a büféből, pedig annyira szédül, hogy meg sem bír mozdulni.
És miután vége lett a napnak, és már majdnem indultam haza, eszembe jutott, hogy elfelejtettem dekurzusokat írni.
Most megírtam a sajátomat is, hiszen dekurzusból sosem elég :) .
2010. december 29., szerda
Egy kis szerénységet
Meddig lehet azt mondani, hogy valakinél jól döntöttünk, és meddig lehet egy elfelejtett dolgot a fáradtságra fogni.
Egy fiatal lánynál orthostaticus hypotoniára gyanakodva nem vércukrot mérni mennyire rossz hajnali háromkor?
Talán nem olyan nagy probléma a klinikai képet és pszichés státuszt figyelembe véve, de szörnyű ha az embernek ez az autóban jut eszébe.
Mikor juthat eszembe ott és akkor? Vajon akkor leszek jó orvos, ha már nem felejtek el semmit és a legvalószínűtlenebb dolgokat is kizárom?
Vagy akkor ha egy ijedt lányt nem utalok kórházba, csak mert esetleg valamikor vérezhet is? Amikor elmondása szerint és CV státusz szerint nem vérzik, a megfelelő vizsgálatot elutasítja és másnap menne be egyeztetett vizsgálatra, rá kell-e még jobban ijeszteni, amikor én is úgy gondolom, ráér holnap?
Meddig kell saját magamat védenem? Nekem ne legyem bajom vagy neki ne legyen baja?
Neki ne legyen baja, hogy nekem ne legyen bajom?
Az biztos, hogy egy jó orvosnak tudni kell dönteni.
Egy fiatal lánynál orthostaticus hypotoniára gyanakodva nem vércukrot mérni mennyire rossz hajnali háromkor?
Talán nem olyan nagy probléma a klinikai képet és pszichés státuszt figyelembe véve, de szörnyű ha az embernek ez az autóban jut eszébe.
Mikor juthat eszembe ott és akkor? Vajon akkor leszek jó orvos, ha már nem felejtek el semmit és a legvalószínűtlenebb dolgokat is kizárom?
Vagy akkor ha egy ijedt lányt nem utalok kórházba, csak mert esetleg valamikor vérezhet is? Amikor elmondása szerint és CV státusz szerint nem vérzik, a megfelelő vizsgálatot elutasítja és másnap menne be egyeztetett vizsgálatra, rá kell-e még jobban ijeszteni, amikor én is úgy gondolom, ráér holnap?
Meddig kell saját magamat védenem? Nekem ne legyem bajom vagy neki ne legyen baja?
Neki ne legyen baja, hogy nekem ne legyen bajom?
Az biztos, hogy egy jó orvosnak tudni kell dönteni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)